Egyetemes imahét a Krisztus-hívők egységéért

 

„...nekem sok népem van ebben a városban.”

Minden év januárjában megtartják szerte a világon, röviden csak ökumenikus imahétnek nevezett, összejövetelt a keresztyének. Városunkban január 22-től január 27-ig találkoztunk különböző felekezetű Krisztus-hívők, hogy együtt imádkozzunk a felekezetek egységéért. Hiszen a mi Urunknak is ez az akarata, aki így könyörgött értünk főpapi imájában: „hogy mindnyájan egyek legyenek…, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn. 17:21.)

A Katolikus Lexikon szerint az „ökumené egységtörekvés. A görög oikein „lakni” szóból ered; idővel az egész lakott földet jelentette, majd az egyetemes kereszténységet, végül a keresztények egységtörekvését. … Az ökumenizmus lelke: a közös ima és a megtérés.” Ebből következik, hogy a Jézus Krisztusnak átadott életű keresztyének között – bár sok eltérés van az egyes egyházak tanításaiban – mégis van egy titokzatos egység: egyek Krisztusban.

Az idei évben az imahét témáját a Karibi-térség gyülekezetei állították össze. Mi csak a Karibi-szigetek csodálatos, gazdag üdülő telepeit látjuk, de a parttól beljebb a legsötétebb nyomor uralkodik. Valamikor az európai ember rabszolgaságba kényszerítette az itt lakókat, de ugyanakkor elvitte hozzájuk a Szentírást is. És a Biblia volt, és ma is, egyetlen vigasztalása ezeknek az embereknek. Az itt élő gyülekezetek ebben az évben felhívták a figyelmet a modern rabszolgaságra, ami ma is fájdalmat okoz sok nép életében. Az imahét főtémája az üldözött keresztyénekért való könyörgés.

Pápán négy felekezet részvételével (római katolikus, református, evangélikus és baptista) zajlottak az esti imaalkalmak. A római katolikus egyház képviseletében dr. Mail József helynök, c. apát főesperes, Salgó Ferenc kanonok, plébános, Szíjártó László esperes, plébános voltak jelen. A református egyház részéről ifj. Márkus Mihály, Szakács Gergely és Tóth Cseperke lelkipásztorok, az evangélikus egyház nevében Polgárdi Sándor esperes és Béres László lelkészek voltak jelen, a baptista gyülekezetet Boncz Zoltán lelkipásztor képviselte.

Az istentiszteletek liturgiája nagyjából ugyanabban a formában zajlott minden templomban. A helyi lelkész köszöntése után, bűnvalló imádság következett, melyben szétszakadozottságunk miatti fájdalmát vitte Isten elé a gyülekezet ugyancsak a helyi lelkész vezetésével. Majd a Szentlélek segítségül hívása következett. Az igehirdetések a karibi térségben megalakult bizottság által megadott témákról szóltak. Minden este hallgathattunk egy ószövetségi igét (Mózes könyvéből legtöbbször, de volt olvasmány a 145. zsoltárból is.), majd Pál apostol leveleiből, az igehirdetések alapja pedig az evangéliumokból vett egy-egy történet volt.

Érdekes gondolatot hallottunk Szíjártó László esperestől, a vak Bartimeus története kapcsán a katolikus nagytemplomban. A mai ember is sötétségben él, sokan valódi szegénységben, nyomorban, mások viszont lelki sötétségben, de Jézus ma is szerte jár, és meghallja a hozzá kiáltók szavát.

Az evangélikus templomban Mail József c. apát, főesperes úr a karibi testvérek gondolataihoz hozzátette, hogy mi nyugati keresztyének elmegyünk az az olyan értékek mellett, mint barátság, szeretet. Nem beszélgetünk egymással. Rabszolgák vagyunk. A „kütyüink” rabszolgái. Isten ebből is ki akar szabadítani, hogy újra egymás felé fordulva, meglássuk egymás nyomorúságát.

Szombaton a református templomban próbáltuk megtanulni azt az éneket, amelyet a karibi testvérek erre az alkalomra írtak.

Csütörtök este az evangélikus gyülekezeti házban szeretettel vártak mindenkit, ahol bőségesen megterített asztal mellett jó hangulatú beszélgetés alakult ki a résztvevők között.

Az egész hét felemelő élmény volt mindazok számára, akik részt vettek egy-egy alkalmon. Jó volt látni, hogy valóban Istennek sok népe van ebben a városban.

Szalainé Gubricza Emese