Király Zsófia tartalmas és élménydús beszámolóját olvashatják alább:

Egy felejthetetlen hét Csurgón

Hétfő reggel indultunk el a családommal Csurgóra. Életem első, de remélem nem utolsó gyülekezeti táborába mentünk. Amikor megérkeztünk, sok-sok idegen arcot láttam. Volt köztük alig pár hónapos kisbaba, óvodás gyerek, ifis és magát „örök fiatal”-nak valló felnőtt is. Összesen 90-en voltunk a táborban, ami nekem az elején túl sok volt.
A tábor komoly témája a Mission Impossible volt. Délelőttönként korcsoportok szerint foglalkozások voltak a hét témájáról. 5 nap 5 téma:

1.nap a Mennyei Atyáról volt szó, hogy Ő a mi mennyei „apucink”,
és ha mindenkinek az „apucija”, akkor mi mind testvérek vagyunk.
2.nap témája a céljaink elérése és a céltévesztés volt.
3.nap a küldetésünk megfogalmazásával telt.
4.nap a kiképzés volt, ezért az egész tábor elutazott Patcára a Katica tanya nevezetű élményparkba, ahol egy napot töltöttünk el.
5.napon pedig megvizsgáltuk azokat az erőforrásokat, amellyel Isten megajándékozott bennünket, amelyekkel küldetésünket végrehajthatjuk.
Számomra az volt a jó, hogy a délelőttök nemcsak komolyak voltak, hanem még viccesek is. Sokat játszottunk és együtt nevettünk.
Délutánonként általában szabadprogram volt:  kézműveskedés , vagy sportolási lehetőség (foci, kosár, íjászat, trambulin). Akiknek pedig egyik program sem tetszett ők kártyáztak vagy társasoztak.  De zenészeink gyakran átzenélték a délutánokat. A felnőtteken kívül mindenkit beosztottak egy csoportba, ahol küldetéseket kellett teljesíteni a délutánok folyamán. Érdekes feladatok voltak, ahol számított a csapatmunka, így együtt játszottak kicsik és nagyok. 10 feladatot kaptunk, és ha ügyesen megfejtettük akkor egy bibliai idézetet kaptunk ( Apostolok cselekedetei 26:18.): „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és  örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” A feladatokat Mr. M-től  (a Megváltótól) kaptuk.
Minden nap reggel és este az áhítatokon az egész tábor együtt énekelt és zenélt.
Táborunkban 10 somogyudvarhelyi gyerek is részt vett. Viszonzásul gyülekezetük meghívott bennünket egy esti áhítatra határ menti falujukba. Az áhítat után a művelődési házban vacsora fogadott minket és egy kis játék. Nagy sajnálatunkra késő estefelé vissza kellett mennünk a táborba.
Két este is ifis-felnőttes összejövetel került megrendezésre. Az első estén Misi bácsi vezetésével vicces feladatok oldottunk meg vegyes csapatokban. A második estén pedig az ifisek hívták meg a felnőtteket egy Beugrós társasjátékra. Mindegyik alkalommal újabb és újabb élményeket szereztem, még úgy is ha nem az én korosztályommal nevettem.
A búcsú estén úgynevezett Görbe Tükör estet tartottunk, ahol az volt a lényeg, hogy a hét eseményeit kiparodizálva, de nem sértően adjuk elő. Nagyon tetszett ez az este is. Ismét sokat nevettem, jól éreztem magam.
Az utolsó nap, vasárnap, a csurgói templomba mentünk. Zenekarunk az istentiszteleten nagy örömmel szolgált. A helyiek szeretettel fogadtak bennünket. Örültek, hogy ilyen sokan vagyunk és hogy nemcsak felnőttek, hanem kisgyerekek is meg babák is részesei voltak az istentiszteletnek.
Az elején még féltem, hogy milyen lesz ez a tábor, hogy szeretni fognak vagy inkább elkerülnek. De a végére azt gondolom, hogy megannyi barátot szereztem, fiatalokat és idősebbeket is egyaránt. Azokat mondhatom most a barátaimnak, akiket az elején még idegeneknek tartottam. A végére már megszoktam, hogy olyan sokan voltunk és hogy az ebédeknél mindig nagyon hosszú volt a sor. Annyira jól éreztem magam, hogy nem is akartam elmenni a táborból, még maradtam volna egy vagy akár több hétig is. Jövőre, ha tehetem, el szeretnék menni ismét, hogy még több embert ismerjek meg és az Istennel való kapcsolatomat is erősebbé tegyem.

Jövőre mindenkit nagyon nagy szeretettel várunk gyülekezeti táborunkba!