Idén rendhagyó módon, vasárnapi istentisztelettel indult a böjti evangélizáció. Ezt követően még három alkalommal szolgált gyülekezetünkben Bella Péter, győrújbaráti lelkipásztor. A téma sokunkat megérintett, hiszen nem más volt, mint az imádság.

Mert mi is az imádság? Istennel való kapcsolat, párbeszéd. Igen, Istennel folytatunk párbeszédet, még ha ő nem is emberi szavakkal válaszol. De válaszol – nem azonnal – és azt akarja, hogy értsük a válaszait.

Imádságainkban úton vagyunk Isten felé, és felülről, a mi hamis magasságainkból indulunk lefelé. Hiszen a magaslaton Isten van, és nem én. Én teremtmény vagyok, nem teremtő. A mi mennyei Atyánk azt szeretné, ha ezt megértenénk. Akkor bűnvallásunk nem önvád és vezeklés lesz, hanem helyreáll az Istennel való kapcsolatunk, és létrejön a párbeszéd.

A következő lehetőség: út befelé. A belső szobába, ahol lelkünk legértékesebb dolgai rejlenek. Itt tényleg kettesben vagyok Istennel. Egyre beljebb jutok Isten és önmagam megismerésében. Élesedik a látásom, és egyre inkább  változom. Nem Isten, hanem én! Az imádság nem gépies dolog (kérek és kapok). A válasz és megoldás nem jön azonnal, de feladatot kapunk, útmutatást, hogy merre induljunk. A belső szoba adja az igazi lehetőséget, hogy csendben legyünk, hogy csak Istenre tudjunk koncentrálni. Fontos még az őszinteség és a bizalom. (Legyen meg a te akaratod)

Út felfelé. Imádságainkban Istent dicsőítjük. Nem tetteiért, hanem önmagáért, hiszen méltó a dicséretre. Mi vagyunk azért, hogy őérte éljünk, hogy csodáljuk őt. A legkézenfekvőbb lehetőség a közösségben való dicsőítésre az éneklés. Mindegy, hogy milyen fajta ének (zsoltár, dicséret, ifjúsági), csak őszinte, hitből fakadó legyen, és őt ünnepelje. Az istentisztelet (hiszen a neve is hordozza) is olyan minősített alkalom, melynek Isten dicsőítése a legfőbb feladata.

Út egymás felé. A közös imádkozás erőt jelent, közel hozza egymáshoz az imádkozókat. A Szentlélek segítségével össze tudunk hangolódni az imádságban. Egy szívvel és egy lélekkel tudunk egy közös célért fohászkodni. Nemcsak együtt, hanem egymásért is imádkozhatunk. Úgy teszek valamit a másikért, hogy Istenre bízom őt. Így lehet imádságom határokat átívelő. Azokért könnyebb imádkozni, akiket szeretek. De mi van az ellenségeimmel? Ez legyen „legális keresztyén bosszú”. Felemelem Isten elé, és egy más látószögből nézek az életére. Úgy nézek rá, ahogy Isten, Krisztus látja, aki meg tudja változtatni. Ez kegyetlenül nehéz, de nem lehetetlen. Ehhez is Istentől kérjük a segítséget.

Akik részesei lehettünk a négy hitmélyítő alkalomnak, bizonyára sokat gazdagodtunk. Ez az összefoglaló pedig segítse azokat, akik számára szintén fontos az imádság, de nem tudtak eljönni a gyülekezet közösségébe.

Kövy Rózsa