Gyülekezetünkből néhány fiatal testvérünk részt vett a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón Tatán ez év júliusában. 

Most Csomor István beszámolóját olvashatjuk, aki önkéntes munkatársként vett részt a találkozón.

Vasárnap délután útnak indultam Tatára hogy részt vegyek első fesztiválomon. Az edzőközpontban megcsináltam az első regisztrációmat. Miután a sátor állt, a csomagok pedig a helyükre kerültek, meghallgattam a kiscsoport vezetőknek tartott előadást. Vacsora után aludni tértem, hogy másnap újult erővel megkereshessem a sport önkéntesek vezetőjét. Hétfőn reggeli után felkerestem a vezetőmet, Dávid Zsuzsannát aki bemutatott egyik munkatársamnak, Márknak, akivel megbeszéltük az aznapi tennivalómat. Ebéd után neki is álltam, hogy elkészítsem a számháborúhoz való kellékeket (számokat). Közben nagyra nyílt szemekkel néztem, hogy milyen sok önkéntes érkezik egymás után. Nap végére 500 önkéntes sátra helyezkedett el a kijelölt területeken. Estére munkám gyümölcsét odaadtam Zsuzsának és megbeszéltük, hogy a kedd reggeli istentiszteleten a többi sportönkéntessel együtt veszünk részt. A kedd reggeli istentisztelet jelszava: Te miben bízol? Kérdés volt. Utána végigmentünk a helyszíneken és megnéztük a sport programok helyszíneit. Estig nem volt semmi lényegesebb feladatom a készülődésen kívül. Este amikor már a résztvevők is szép számmal voltak, megcsináltam a regisztrációmat és áttanulmányoztam a programfüzetet. Lefekvés előtt a kiscsoportvezetők jöttek és regisztráltak nálunk a sportprogramokra. Szerdától minden reggel volt egy főelőadás, témák szerint: Bízom., Bízom?, Bízom!. A szombati záró istentiszteleten pedig a Bízom benned! volt a jelmondat. Szerdától indult meg igazán az élet, amikor az emberek egyfolytában csak jöttek. A sportprogramok kettő órától vették kezdetüket amikor is a kiscsoportok jöttek és bizalmi ötpróbán vehettek részt. Én az egyik állomáson tettem próbára a kiscsoportok bizalmát. Több sportprogram is volt, amin részt vehettek az emberek, mind reggel, mind este. Akik esetleg pihenésre vágytak ,azok végignézhettek a korosztály szerinti pontokon, megismerkedhettek más kultúrákkal vagy esetleg körbesétálhatták a tavat is. Az esti áhítatok után több stílusú zenekarok léptek fel, mind híresebbek, mind nem annyira ismertek. Este pedig disco várta a mulatni vágyó fiatalokat. De ez a fesztivál nem csak a szórakozásról szólt. Ezen a helyen az ember ember lehet és kimozdulhat a zajjal teli zűrös világából és el tud mélyülni a gondolataiban. Bevallom, az elején kicsit én is féltem, hogy egy olyan környezet vár, ahol senkit nem ismerek és lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki az első Csillagpontján vesz részt. A végén többen is mondták a munkatársaim közül, hogy a végére teljesen más lettem, nem rossz értelemben. Mivel ez az a hely, ahol az ember önmagát adhatja és nem kell lepel alá rejtőznie, hogy beilleszkedjen a világba. Ez az a hely, ahol egy tolószékes vagy akár egy értelmi fogyatékos együtt bulizhat egy ˝normális˝ emberrel, ahol nem az ital és a drog teszi izgalmassá a bulikat ,hanem az a barátságos környezet ami körbeveszi az embert. Az előadások megmutatták, hogy nagyon fontos hogy az ember magában bízzon, de ehhez bíznia kell Istenben, mert ő segít bízni. Bízzatok Istenben, bízzatok magatokban és embertársaitokban! A hét igéjével búcsúznék: „Bízzatok, Én vagyok, Ne féljetek!”