Gyülekezetünkben idén is a szokott módon zajlott a konfirmáció. A tizenhárom nyolcadikos diák először a presbitérium előtt majd az áldozócsütörtöki, illetve a pünkösdvasárnapi istentiszteleteken adott számot tudásáról. Természetesen a konfirmandus vizsga nem érdemjegyért történt, bár „jogosítványt” ad az Úrvacsorával való élésre, mégsem az alkalmasságot ellenőrizték a fiataloknál.

A latin konfirmáció szó jelentése: megerősítés. Az ifjak megerősítették hitüket, melyet a keresztelés során kaptak. Remélhetőleg ez az ünnepi alkalom nem a hittan tanulásának és a templomba járásnak a végét, hanem sokkal inkább a gyülekezeti életbe való bekapcsolódás kezdetét jelenti. Mindannyian bízunk abban, hogy a káté kérdéseire adott válaszaik nemcsak a felkészültségüket, hanem az elköteleződésüket tükrözte!

Az elszomorító statisztikai adatokat elemezve egyházunkat is foglalkoztatja a kérdés: „Nem túl korai-e tizennégy évesen egy ilyen fontos döntést hozni?”

Az igaz, hogy az elmúlt 50-100 évben a minket körül vevő világ jelentősen átalakult, viszont a konfirmáció továbbra is a keresztény ember életének első fontos döntése. Minden további (továbbtanulás, munkahely, párválasztás, stb.) csak a későbbiek során következik majd.

A tét nem kisebb: boldog, kiegyensúlyozott lét Jézus Krisztus mellett, vagy engedve a csábításnak, irány a néha kényelmesebbnek tűnő szabad(osabb) élet?!