A Pápai Református  Egyházközség Mécsestartók táborának ismét a Csurgói Református Gimnázium adott otthont. Július 31-től augusztus 6-ig „Egyek legyetek” bibliai idézet mentén zajlottak a tábor programjai. Újdonság volt, hogy a csoportfoglalkozásokon az ifisek és a felnőttek a reggeli áhítat után elhangzott előadásokat dolgozták fel. További újításnak számított, hogy kórustábor is működött az énekkarosok számára, napi két próbával.

A továbbiakban Tóth Andrea presbitert faggatom tábori élményeiről.

1. Hogy szántad rá magad, hogy újra "mécsestartó" legyél?

Egyetlen alkalommal vettem részt eddig gyülekezeti családi táborban 2008 nyarán, Pécsen. Akkor kislányommal együtt mentünk és aktívan részt vettem a tábor életében, főleg a gyermekekkel való foglalkozások vezetésében. A későbbi években családi okok és egyéb elfoglaltságaim megakadályoztak abban, hogy a gyülekezeti tábor résztvevője, segítője legyek. Zavart, hogy csak egyedül tudnék elmenni, úgy gondoltam, hogy egy családi táborban egyedülállóként nem érezném jól magam. Amikor azonban idén énekkarunk karnagya felvázolta egy kórus-tábor lehetőségét, mely a gyülekezti tábor keretein belül működne, rögtön tudtam, hogy ott a helyem.

2. Milyen változásokat tapasztaltál a korábbi táborhoz képest?

Kevés az összehasonlítási alapom, hiszen egy kilenc évvel ezelőtt megélt eseménnyel tudom csak összevetni  az idei tábort. A táborozók összetételét most  sokkal vegyesebbnek láttam, a magas létszámból adódóan a kiscsoportok létszáma is növekedett. A különböző korosztályoknak tartott foglalkozások nagyon változatos, színes programokat kínáltak. A csoportokat jól képzett, elkötelezett, rátermett csoportvezetők irányították. Jól szervezett és érdekes volt  a közös kirándulás, a strandolás, a somogyudvarhelyi gyülekezetnél vendégségben töltött idő. Senkinek sem volt ideje unatkozni, ugyanakkor volt lehetőség arra is, hogy a családok minőségi időt töltsenek együtt, az idősebbek pihenhessenek is egy kicsit, a párok egymásra figyelhessenek, jobban megismerhessék egymást, kicsit kiszakadjanak a mindennapok lélekőrlő forgatagából. Mély benyomást tett rám az is, hogy az áhítatokat gyülekezeti tagok vezették, és több alkalommal vallást tett hitéről, gyülekezetünkhöz való kötődéséről néhány bátor testvérünk.

Szeretném kiemelni az énekkar munkáját is, hiszen ebben az évben került sor először arra, hogy mi, dalos kedvű Séllyei kórus- tagok napi két próbával fejlesszük tudásunkat mélyen elkötelezett karnagyunk, Parola Csaba vezetésével. Ezzel a csapatmunkával nemcsak saját fejlődésünket segítettük elő, hanem a tábor programjának kínálatát is színesítettük, valamint lehetőséget szerettünk volna teremteni az énekelni vágyó gyülekezeti tagoknak is a csatlakozásra.

3. Hogyan élted meg a csoportban való munkálkodást?

A csoportban való munkálkodás több okból is nagyon tanulságos volt számomra. Először azon lepődtem meg, hogy a csoportomból alig egy-két embert ismerek, őket is csak felszínesen. Ez megrázó élmény és a jövőre nézve fontos lecke volt számomra, mert azt hittem, hogy „régi” gyülekezeti tagként és presbiterként  nagy hangsúlyt fektetek az új tagok megismerésére. Pozitív tapasztalat volt az, hogy a minimális ismertség  ellenére a csoportunk tagjai – különböző korú, státuszú, családi állapotú emberek-  szinte az első pillanattól kezdve a legnagyobb harmóniában, egyetértésben dolgoztak együtt, maximálisan tolerálva a másik egyéniségét, elfogadva ötleteit, segítve, támogatva egymást a különböző nehézségű elméleti és gyakorlati feladatok megoldásában.

4. Milyen élményeket, lelki erőforrást kaptál a táborban?

Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, de a rövidség kedvéért csak párat szeretnék kiemelni.

• megéltem egy olyan szintű összetartozást, amelyet az élet más területein, más közösségekben még soha nem tapasztaltam meg. Mi itt valóban „egyek lettünk”, és remélem ez hosszú távon is így marad.
• tartalmas és őszinte beszélgetéseket folytathattam nagyon értékes emberekkel, akiket eddig csak felszínesen, vagy egyáltalán nem ismertem. Hálás vagyok érte, hogy közelebb kerülhettünk egymáshoz.
• régi gyülekezeti tagokat teljesen új oldalukról ismerhettem meg, így még értékesebbé váltak számomra;
• nagy öröm volt látnom, hogy a gyülekezetben működő kiscsoportok tagjai mekkora lelkesedéssel, odaadással, örömmel vesznek részt a tábor életében, és lesznek építő tagjai gyülekezetünknek.
• A reggeli- esti áhítatok, a délelőtti előadások, csoportfoglalkozások, a délutáni együttlétek, közös programok segítségével olyan intenzív kapcsolatot, közelséget éltem meg Istennel, amelyre eddigi életemben ritkán volt példa. Napokig szinte szédültem az átélt élmények hatásától.  Megújult hittel és megerősödött elköteleződéssel indulok tovább azon az úton, melyet Urunk, Istenünk nekem szánt. Tudom, hogy ezzel a közösségi élménnyel is célja volt az életemben, és hiszem, hogy teljesíteni tudom az Ő akaratát.

Andrea, köszönöm a beszélgetést. Örülök, hogy jól érezted magad, s talán másoknak is kedvet csináltál egy közös táborozásra.

Kövy Rózsa