A lettországi keresztyének Péter apostol első levele 2, 9:10. versei alapján készítették el a 2016-os egyetemes imahét anyagát.

Ők valóban megélték a sötétségből világosságra jutás örömét akkor, amikor megszabadultak a szovjet fennhatóságtól. Persze a lelki sebek még ma is megvannak, de ez már általánosan igaz lehet  minden emberre.

Nem kell azonban lelki sebeink börtönében sínylődnünk, mert Isten szeretete kiszabadít bennünket onnan. Nekünk keresztyéneknek (felekezettől függetlenül) pedig az a feladatunk, hogy megmutassuk Istent és az ő szeretetét.

Hogyan?

Szavainkkal, de még inkább tetteinkkel hirdethetjük az evangéliumot. Tehát ne zárkózzunk be, ne meneküljünk elefántcsont tornyainkba! Figyeljünk oda a körülöttünk élőkre; kisebb és nagyobb közösségeinkben munkálkodjunk! Hagyjuk, hogy Jézus alkítsa át gondolkodásunkat, vegyük észre, hogy mi a terve velünk kapcsolatban!

Ha mindezeket megértjük és elfogadjuk, akkor örömmel tesszük dolgainkat, hiszen örömünk forrása Krisztus. Ő az élő kő, a forrás, amiből minden keresztyén felekezet tagja erőt meríthet.

A január 18-23. között megtartott pápai imahét is olyan alkaklom volt, ahol a közös imádságok segítségével eggyé válhattunk Krisztusban.

Az utolsó alkalmon, a református templomban pedig együtt járultunk az Úr asztalához, hogy a lett szokásnak megfelelően sóba mártott kenyeret vegyünk magunkhoz. Ezt követően gyülekezeti házunkban agapé zárta az imahetet.

                                                                                                                                                                     Kövy Rózsa