A történet úgy kezdődött, hogy Szakács Gergely szolgatársunk közel tíz évvel ezelőtt az erdélyi Holtmarosra „keveredett” egy ifjúsági csoport kirándulása kapcsán, amikor meglátogatták a Tulipán Gyermekotthont. Azóta is élő kapcsolatban áll a pápai gyülekezet a holtmarosiakkal. Ez a kapcsolat bővült, amikor már nemcsak a pápai gyülekezet látogatott el hozzájuk rendszeresen, hanem ment velük egyházmegyénkből több lelkipásztor is . Így aztán a kapcsolattarásban már a Győr–szabadhegyi és mezőlaki gyülekezetek is részt vettek. Ebből nőtt ki egy meghívás, ne csak a holtmarosi gyülekezetbe, hanem az ottani (görgényi) egyházmegye több gyülekezetébe is ellátogassunk. A meghívást örömmel fogadtuk.

Május 27-én keltünk útra a Pápai Egyházmegyéből tízen lelkészek több gyülekezet adományával. A pénzbeli adományok egy részéből kérésükre két új laptopot és két számítógépet vittünk magunkkal. Ezek az ott lakó gyermekek oktatását szolgálják majd.
Az egész napos utazás vidámsággal, jó kedvvel és némely kalandokkal telt el.
Szombaton délelőtt a helyi református templomban Bartha József lelkipásztor élvezetes hely-, kor-  és gyülekezettörténeti tájékoztatásban részesített bennünket. Személyes élményeként hallhattuk Wass Albert szobrának történetét, mely most a templomban látható. Wass Albert sokat tartózkodott ezen a vidéken, sok szál köti őt ide (rokoni is), több művében is találkozhatunk a Maros völgyével. Az itteniek is hálásan ápolják emlékét: a Gyermekotthon fenntartó alapítványát is róla nevezték el.
Ezután átrándultunk a Maros túlsó partjára, ahol Marosvécsen az ősi fejedelmi Kemény család kastélyát néztük meg, a híres Helikon székhelyét. Kemény János báró a Helikon íróit ide gyűjtötte évente egyszeri találkozásra. A kastély megtekintése után a kertben elmentünk a Helikon-asztalhoz. Attól néhány méterre helyezték el Wass Albert hamvainak egy részét (a többit a közeli Istenszékéről szórták szét). Délután a Bornemissza kastélyt és a Rákóczi vár maradványait szemléltük meg Görgényszentimrén.
Este a Gyerekotthon lakóival töltöttünk el néhány órát kézműveskedéssel és focizással. Eközben bográcsban elkészült a vacsora.
Vasárnap a környék gyülekezeteibe (Holtmaros, Magyaró, Fickó, Jód-­Ratosnya, Disznajó, Magyarrégen, Marosvécs, Körtvélyfája, Beresztelke) szolgáltunk igehirdetéssel, egyikünk pedig az egyházmegye nőszövetségi konferenciáján, Radnótfáján. Részt vettünk délután a holtmarosi új ravatalozó felavatásán. A templomban a Görgényi Egyházmegye esperese, Szász Attila prédikált. A templomi ünnepséget követően kivonultunk a ravatalozóhoz, ahol megtörtént az avatás, szentelés (orthodox pópa végezte), majd szeretetvendégség volt az összegyűlteknek, a vendégeknek pedig a kultúrházban vacsora.
Hétfő a kirándulás napja volt. Felmentünk a Funtinelre, megnéztük a patakot, szétnéztünk a hegytetőről – csodálatos volt a Kárpátok látványa. Délután Jódtelepen szabad tűzön sült finomságokkal vártak bennünket, amit az egyházmegye lelkészeivel közösen fogyasztottunk el. A sok beszélgetés közben az esperesek megfogalmazták azon nemes szándékot, hogy az itt elkezdődött kapcsolat folytatódjon a következő nyáron a Pápai Egyházmegyében.
Holtmaros felé indulva még megnéztük az Árpád kori alapokon nyugvó XIV. századi freskómaradvánnyal ékeskedő csodálatos református templomot Disznajón, melynek ajtajából a marosvölgy gyönyörű látványa tárult elénk. Még jobban rácsodálkoztunk a természet szépségeire, amikor felmentünk egy közeli dombtetőre, és onnan néztünk szét.
Kedden reggel hazafelé vettük utunkat. A hosszú utazás után fáradtan, de nagyon jó hangulatban, és sok-sok élménnyel gazdagodva értünk haza.
Ezen sorokat pedig a hazaúton fogalmazzuk együtt a kisbuszban, a másik autóban utazó szolgatársaink utólagos (minden bizonnyal megtörténő) jóváhagyásával – jó hangulatban.
Köszönetet mondunk Császár Endre pápai presbiternek, aki rendelkezésünkre bocsátotta az utazásunkhoz használt kisbuszt, a Pápai Egyházmegyének, hogy biztosította az utazás útiköltségét, a Görgényi Egyházmegyének és benne a holtmarosi gyülekezetnek, valamint a Tulipán Gyermekotthonnak, hogy (be)fogadtak bennünket, és jól tartottak minket ebben a néhány napban. Külön köszönet Bartha József holtmarosi lelkésznek és Bakos Katinkának, a gyermekotthon vezetőjének, hogy szervezte és koordinálta ottlétünket. De legfőbb köszönet mégis Urunké legyen, aki velünk volt mindvégig!

A kisbuszban utazó lelkipásztorok