Mayerné Pátkai Tünde : A Pápai Református Gyülekezet története - Ótemplom

     Gyülekezet és templom szorosan tartoznak össze, mint ahogy élet és sors egymásba fonódva a lét egységét alkotják. A templom szakrális, központi hely, ott dobog a gyülekezet szíve, onnan lüktet tovább Isten Igéje az egyháztagokba. A genius loci ott él a gyülekezet közösségében „nemzedékről nemzedékre".  

     Az elmúlt esztendőben emlékeztünk meg a Pápai Református Újtemplom építéséről és adtunk hálát Istennek a felszentelés 75. évfordulójára emlékezve.  Ne feledjük el azonban, hogy a pápai eklézsiának viharos történelme során több temploma is volt. A 19. század végén az Ótemplom töltötte be a szakrális hely funkcióját, amelyet az Eőry — Szabó család birtokán 1783—ban, az adászteveli száműzetésből való hazaszabadulás után azonnal építeni kezdtek a pápai reformátusok. II. József Türelmi rendelete értelmében azonban csakis torony nélküli, belső udvarban lévő templom építésére kaphattak engedélyt. A hívek lelkesedését és hűségét jelzi, hogy egy év alatt felépítették a hajlékot, hogy újra legyen Pápán méltó helye az istentiszteleti közösségnek.
Az Ótemplom: téglalap alaprajzú, későbarokk—copf stílusú, egyszerű,de méltóságteljes építmény. Végfalai oromzatosak, a Csáky László utca felől két kerek ablakkal. Oldalhomlokzatait lapos pilaszterek osztják mezőkre, a mezőkben két sorban elhelyezkedő ablakok kosáríves záródásúak. A bejárat kőkeretes, kapuja kovácsoltvas díszítésű, rokokó ízlésű. A kiegyensúlyozott, méltóságteljes belső teret három oldalról pillérek tartják. Ezeken nyugszik a karzat három része. A pilléreket finoman tagolt árkádívek kötik össze. Az orgonakarzat az orgonával együtt — amely ma már nem látható — 1856—ban készült. A bejárattal szemben áll az 1887—ből való Úrasztala. A bejárattól jobbra az egyik pilléren az adászteveli száműzetés emléktáblája, a másik oldalon a reformáció 400. évfordulójának vörösmárvány emléketáblája látható. A faragott szószék diófából készült, gazdag, de nem túlzott barokk díszítésű, amely soproni mester alkotása. Egykori gazdag felszerelésének darabjait (kelyhek, úrasztalai terítők) ma a Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárában és Tudományos Gyűjteményeiben őrzik.
 A kollégium diáksága a századfordulón eleinte minden nap ebbe a templomba járt, vasárnap azonban a tanárok és diákok nagy létszáma miatt alig—alig fért meg a gyülekezet. Ráadásul a nagy terhelés miatt a karzatok, amelyeket az istentiszteleteken a kollégium ifjúsága, a gyülekezet ifjabb férfi tagjai és a vidékiek töltöttek meg, idővel meggyengültek. Ezért már 1864—ben meg kellett erősíteni a tartószerkezetet alulról 3-3 faoszloppal. 20 év múlva elengedhetetlenné vált újabb tartógerendák beépítése. Ekkoriban fogalmazódott meg a vágy a pápai gyülekezet vezetésében, hogy „indítassék meg a mozgalom egy új templom építése tárgyában." 
Az új templom elkészültével az Ótemplom funkciója jelentősen megváltozott, csupán szeretetvendégségek és alkalmi kiállítások színhelye maradt. A második világháború idején a légoltalmi előírásoknak megfelelően az Ótemplom padlásának nyugati átjáróit 30 cm-es fallal be kellett falazni. 1947-ben a karzati padokat a Nőnevelő Intézet kapta meg, hiszen már nem volt szükség az előző század végén kialakított ülőhelyekre. 1949-ben a templombelső részleges felújítása megtörtént, de szinte állandó problémát jelentett az állagmegóvás. 1960-ban úgy döntött a presbitérium, hogy minden hónap 1. vasárnapjának a perselypénzét az Ótemplom felújítására teszik félre.  Végül 1970-ben bérleti szerződés révén a Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának és Tudományos Gyűjteményeinek fennhatósága alá került. 
Érdekességképpen idézünk a bérleti szerződésből: ”Bérleti szerződés, mely egyrészről a Dunántúli Református Egyházkerület – képviselői: Dr. Bakos Lajos püspök és Dr. Kádár Imre egyházkerületi főgondnok-, mint bérbevevő: másrészről a Pápai Református Egyházközség- képviselői: Bognár Károly lelkész és Csajtay Elemér egyházközségi gondnok-, mint bérbeadó között a következőkben jött létre.
1) Bérbeadó bérbeadja a Református Egyházközség tulajdonát képező, a Pápa, Fő u. 6. sz. alatti ingatlanon épült Ótemplomot kizárólagosan egyházművészeti múzeum létesítése céljából az Egyházkerületnek 50 Ft, azaz ötven forint havi bérösszegért, amely a mai naptól kezdődően negyedéves részletekben lesz fizetendő.” / a Pápai Református Gyülekezet Presbiteri Jegyzőkönyve. 1970.május 3./
 
     A bérbeadás óta eltelt fél évszázad alatt több rangos kiállításnak, hangversenynek, konferenciának és egyházi alkalomnak adott otthont az Ótemplom. Történetének azonban új és reményteljes időszaka kezdődött el az előző esztendőben azzal, hogy véglegesen is egyházkerületi tulajdonba került, és megkezdődhetett a felújítása, és a régi parókiával együtt modern és korszerű egyházművészeti-egyháztörténeti kiállítóközponttá alakítása. 
 
 
/Felhasznált irodalom: a szerző 2004-ben készült A Pápai Református Gyülekezet XX. századi története című diplomamunkájából./