A Pápai Református Egyházmegye Presbiteri Találkozója

A találkozó Tóth András esperes úr áhítatával kezdődött. A 100. zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. Az Úr megtart, pásztorol bennünket, ezért van okunk hálaadásra és örvendezésre. Őseinket is megtartotta, minket is vezérel, tehát örvendező gyülekezet tisztségviselői lehetünk.

Ifj. Márkus Mihály lelkipásztor reményét fejezte ki, hogy egymás építése által mindenki gazdagabban távozhat majd a találkozó végén.

Ruzsa-Nagy Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza előadását Péter első levele 5. fejezet 2. versével kezdte: „Legeltessétek az Istennek közöttetek levő nyáját...”. Mi, presbiterek, tehát Jézus munkatársai vagyunk.

Majd történelmi áttekintés következett. Az első presbitérium Pápán alakult meg 400 évvel ezelőtt, és 24 főt számlált. Különösen érdekes volt, amikor az Angliából jövő puritanizmus hatásával foglalkozott az előadó. Mintha a ma presbiterének szólnának az akkori elvárások: a hitünket a mindennapokban éljük meg; nagyon fontos a bibliaolvasás; a persbiterek szívügye legyen az egyház ügye; vigyázzunk Isten eklézsiájára, az iskolákra; a lelkésszel együtt szolgáljunk; éljünk Istennek tetsző életet!

Szó esett még a XX. század két viharos korszakáról is. Az első az 1920-as években kezdődött. Célul tűzte ki, hogy élő hitű egyháztagokra, gyülekezetépítőkre van szükség. Ebből nőtt ki a két világháború közötti megújulási mozgalom. A második fordulópont 1945 után következett, amikor egyértelmű cél volt a lelkészek sakkban tartása, a tiltások bevezetése, az Állami Egyházügyi Hivatal működése. Isten azonban ezekben az években sem hagyta el híveit.

Méltó örökösök? címmel Szabó Gábor fehérvárcsurgói gondnok osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Amikor nehéz helyzetben volt az egyház, akkor jöttek az ébredési időszakok. A jólét elkényelmesedést hoz. Majd az adakozás fontosságára hívta fel a figyelmet a gondnok. Ez legyen hitbeli adakozás is, ami a hit továbbadását jelenti. Legyünk példák az utódaink számára! A problémákról beszélve a gyülekezetek létszámának csökkenését említette, ami elsősorban a falvakban jelentkezik. A statisztika pesszimizmusra adhat okot, de Istennel van tovább! A missziós munkában óriási segítség lehet a presbiter. Keressük meg, szólítsuk meg az embereket, csináljunk programokat - buzdított bennünket az előadó. A hit nem magánügy! Legyenek rendezvényeink, tartsunk kapcsolatot az intézményekkel. A gyülekezeti kirándulások, táborok, az egyházkerületi találkozó (REND) biztosítják a tartalmas együttléteket.

A hallottakat és az aktuális presbiterválasztást kiscsoportokban beszéltük meg. Az ott elhangzottakról a csoportok egy-egy képviselője számolt be a templomban. Itt is előkerült a kis gyülekezetek problémája, a létszámcsökkenés, illetve a közösségépítés nehézségei. Azonban mindegyik csoport képviselője beszélt próbálkozásokról, lelki épülésről, Mennyei Atyánkról, aki a gondok között sem hagyja magára népét. Tőle kapjuk az erőt egyáltalán nem könnyű munkánkhoz.

Ezt erősítette meg Pálfi Zsuzsanna főjegyző a beszámolókat követő prédikációjában. Az egyedüli mérce Isten legyen! Hozzá térjünk vissza és a tiszta forráshoz, a Bibliához. Adjuk oda Istennek, ami neki jár – az időnket, tehetségünket, felelősségvállalásunkat, hozzunk anyagi áldozatot is, s ezek által épülni fognak a gyülekezetek.

Az úrvacsorás istentiszteletet ebéd követte, s a beszélgetések során egyöntetű vélemény volt, hogy tartalmas és előremutató találkozó résztvevői voltunk.

Kövy Rózsa