Gyülekezetünk Férfiköre immár második alkalommal rendezte meg idén a Férfiak napját. A november 19-i rendezvény különlegessége, hogy az 1999 óta jegyzett Nemzetközi férfinap dátuma egybeesett a mi alkalmunkkal. Az előzetes várakozásoknak megfelelően közel harmincan tették tiszteletüket a Gyülekezeti Házban.

A hangulat oldásául ezúttal is egy rövid, tréfás játékkal indítottunk: „Superman barátot keres...” A játékmester Böröczky Attila irányítása és útmutatásai mellett cirkált a nagy teremben egy szakasznyi szuperhős és koccintotta össze először csak az öklét, majd a könyökét, végül csípőjét is.

A vidám perceket a Csomor család Istvánjainak bizonyságtétele követte. Az idősebb jelen volt már Férfikörünk kezdőlépéseinél is, a fiatalabb az ifisek oszlopos tagja, tavasz óta a már fiúk is részt vesznek a találkozásainkon, de a rendszeres istentisztelet látogatók a karzaton is felfedezhetik a videokamera mögött.

Az est vendége Hajdú Szabolcs Koppány lovasberényi református lelkész volt, aki a gyülekezetében végzett munkája mellett négy fiúgyermek édesapja, ami napjainkban nem kis feladat.

Előadásának elején a filmek világából ismert, a valóságtól azonban nagyon távol élő „hősökről” beszélt, akiknek példáját a hétköznapi életben nem követhetjük büntetlenül. Az állandó küzdelem és a győzni akarás azonban ott lappang bennünk. Pál apostol levelében ( 1 Kor 9, 26-27) szintén egy sportolóhoz hasonlítja magát.

-„A kérdés csupán az, hogy mi mire szeretnénk fordítani ezt az energiát? Ha a világnak próbálnánk megfelelni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a 19-ik század elején az információ mennyisége száz év alatt duplázódott meg, míg ez napjainkban négy év alatt bekövetkezik...” - hökkentett meg mindannyiunkat az előadó.

- „Lépést tartani a felgyorsult világgal lehetetlen, ha a férfi nincs a helyén, akkor nem működik férfiként.”- jelentette ki a folytatásban.

Okfejtésének végén elmesélte kereszténnyé való elköteleződésének történetét: 1956-ban az ecuadori törzshöz érkező misszionáriusokat a helyi indiánok pár nap múlva lemészárolták, családtagjaik a tragédia színhelyére utaztak és folytatták a missziót, amely sikerrel ért véget. Jim Elliot (az egyik áldozat) hitvallása minket is ráébreszthet az igazi bátorságra: „Nem bolond az, aki odaadja azt, amit úgysem tarthat meg, azért, amit úgysem veszíthet el.” Az elgondolkodtató szavak üzenete rímel Lukács evangéliumára (17,33).

Másik meghatározó élménye Shahbaz Bhatti, a 2011. márciusában meggyilkolt pakisztáni keresztény miniszter története volt, aki a megfutamodás helyett szintén a vértanúságot vállalta.

Az est végén néhány fős csoportokban elemeztük a hallottakat, majd mielőtt hazatértünk volna otthonainkba szeretetvendégség vette kezdetét.

Az alkalom sikere mindannyiunk számára vitathatatlan, úgyhogy jövőre veletek ugyanitt (a III. Férfiak napján)!

                                                                                                                                                                Varga Jenő